Elgondolkodtál már azon, hogy ki vagy Te, ha elhagyod a megszokott környezetedet? Ki vagy Te, ha teljesen más minőségben kell megmérni önmagad? Ki vagy Te, ha teljesen új kihívásokkal kell szembe nézned? Ki vagy Te, ha mást diktál a tested, mint a lelked?
Én én vagyok és az is maradok, de bevallom sokszor magam is megijedek, hogy hogyan reagálok egy dologra, amikor abszolút kikerülök a komfort zónámból. Van még mit tanulnom, azt hiszem.
Mikor becsatlakoztam a lányokhoz a Kék-túrába, ők már egy hete megjártak minden poklot. Most én következtem, de akkor még nem tudtam és arról sem, hogy itt is megvannak az alapszabályok.
Nagyon nehéz volt a táskám és a testem sem ehhez volt szokva. Sőt a lábam sem méltányolta a lapos túracipőt és a rekkenő hőséget. Két napig lehajtott fejjel bandukoltam, mert nem bírtam kiegyenesedni, szinte semmire nem emlékszem a tájból. Csorgott a víz rólam és folyamatosan lihegtem. Ágnes egyszer meg is kérdezte, hogy te ezt most direkt csinálod? és jót nevetett a nyomoromon. Én viszont nem tudtam miről beszél, mert olyan szinten voltam elfoglalva saját magam sajnálatával, hogy a világ eltűnt körülöttem. Mindig utolsóként kullogtam utánuk, sokszor csak a botom kopogásából hallották, hogy valahol ott vagyok én is. Hát ez nagyszerű! Ordított a lelkem magamban, nem vagyok normális! Itt még pisilni sem lehet méltósággal, át kell vágnom az erdőn vagy 30 métert, hogy biztonságban érezzem magam. Pihenni akkor lehet, mikor olyan helyen vagyunk vagy már nem bírunk tovább menni. Nem baj, ha tehén legelőn ülsz és megesznek a legyek. Idő van, fűzd ki a cipőd és pihenj, ha teheted.
Mikor második napon megtörve becsoszogtam a szállásra, leültem az ágyra és kitörtem:-Tiszta hülye vagyok! Nem hogy otthon pihennék a saját kényelmes otthonunkba, most itt ülök a műszálas ágyneműn egy retro házba és legszívesebben sírva futnék hazáig!
Klau a lányom leült mellém és elkezdett beszélni azokról a szabályokról, amikről idáig még nem tudtam. -Anya! Nem baj, ha csalódott vagy, megértjük, mert az első napokban nekünk is szörnyű volt. De soha, de soha nem vádaskodtunk, hisz a saját döntésünk volt, hogy itt vagyunk. Nem vettük el mások kedvét és zúdítottuk rá a panaszunkat, mert a másiknak is van elege. Nem teheted tönkre más álmát, ha a tiéd nem úgy alakult. Nem minősítheted más életét, mert úgy gondolod, hogy a tiéd ennél sokkal jobb. Neki ez a ház az otthona!
Szégyenkezve észhez tértem, hisz másról sem szólt a két nap, csak a lányok toleranciájáról és segítőkészségéről. Annyira el voltam foglalva saját magammal, hogy két nap elment a világból mellőlem.
Másnaptól máshogy álltam a dolgokhoz. Akkor is nehéz volt, de valahogy helyre került minden. Minden szép volt és megváltozott. Mert Én megváltoztam! Már nem a testem uralkodott felettem, hanem a gondolataim uralták a testemet. Jó volt bárhol megpihenni és jó volt utolsónak lenni. Jó volt levenni a cipőm és az út mellett falatozni. Jó volt észrevenni a csodálatos tájat, jó volt felismerni, hogy igen jó nekem, hogy itt lehetek!
Sokszor az ember nem veszi észre, hogy milyen kényelmes és klassz élete van, csak akkor, ha kikerül onnan. Aztán álmodozol arról, hogy ki kéne lépni a mókuskerékből, de ha megtetted, nem leled az örömöd benne. A változás mielőtt örömet ad, eléggé tud fájni. Pedig csak más szemszögből kell nézni a dolgokat. A csodának számtalan arca van. Sokszor kapsz lehetőséget, de elsétálsz mellette, mert ahhoz, hogy igazán a tiéd legyen, tenni kell érte és az kényelmetlen.
Elgondolkodtál már azon, hogy minek kell történnie ahhoz, hogy el merd hagyni a komfort zónádat és valóban a saját megálmodott életedet éld?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: