Számos kérdés fogalmazódik meg bennem így ötven felé. Első, hogy egy ötvenes nő, lehet még tele célokkal? Illik egy majdnem ötvenes nőnek új álmokat megvalósítani? Új brandet építeni?
A kérdések jogosan vetődnek fel, de az én álláspontom, hogy igen! Soha, de soha nem szabad feladni az álmaid, legyél akármennyi idős. Az Álomgyár nincs korhoz kötve és fiatalon tart. Ha vannak céljaid, van miért nap, mint nap felkelned. Arról nem is beszélve, hogy örömmel tölt el és kikapcsol a megvalósításhoz vezető út.
Sokan beleesnek az Azonnal-csapdájába. Nem szabad! Mindennek ára van és mindenhez ráfordított energia és idő szükséges. Ilyenkor felteszem magamnak a kérdést, mert a kisördögöt nem tudom mindig elnyomni. Vajon nekem lesz még időm erre? Hisz az én napsugaraim már igencsak lebukóban vannak. A szívem egy kicsit belesajdul, de az eszem azt súgja, hogy ne törődj vele. Nem tudhatjuk, hogy kinek mennyi van még hátra. Akkor ezzel az erővel, bármit feladhatnánk idő előtt, vagy talán bele sem kellene kezdenünk semmibe.
Tehát hajrá, mindegy, hogy mennyi idős vagy a naptár szerint! Mert tudjuk, hogy a lélek nem öregszik. Sőt! Azzal is tisztában vagyok, hogy csak úgy, tehetem a dolgokat a magam szórakoztatására is. Mert mi van, ha nem sikerül? Hát semmi. Annyi, hogy kipróbáltam valami új dolgot, ami feltölt, de ha elengedem, mert nem okoz többé örömet, hát akkor sem dől össze a világ. Ötven felé nem kell a lehetőségeket kutatni, szembe jönnek veled, mert az évek megtanítottak nyitottabbá válni. Jobban bele mersz vágni, hisz jobban ismered már az értékeid és jobban tűröd a kudarcot is. A jó hozzá állás, hogy nincs kudarc! Csak tanulópénz van, amit mindig meg kell fizetni. Erről azonban nem olyan jó beszélni. Emlékszem a szakmám elején, hogy az Anyukám könyörgött, hogy hagyjam már abba vállalkozói értékesítési létet, de én hittem magamban. Már húsz évvel ezelőtt megláttam a szabadságot és az anyagi lehetőségeket az értékesítésben. Nekem a hitem és a kitartásom meghozta a gyümölcsét. És hála a nem tudom kinek, hogy a mai napig ugyan így vagyok kódolva.
Tudom, hogy akár mennyi idősek is vagyunk, a beletett energiát nem váltja ki a tapasztalat. Ahhoz, hogy aratni tudj, kőkeményen le kell hajolni és el kell vetni a magokat. A tapasztalat viszont a legtöbb esetben segít, hogy a magok, milyen földben hozzák a legjobb termést. Ha felismerjük, hogy rossz a termőföld, nem sokat bajlódunk tovább. Keresünk egy olyan helyet, ahol az elszórt magok táptalajra lelnek. Nem futjuk már a fölös köröket.
És igen! Jókor vagyunk jó helyen, mert a mostani világ tele van vállalkozókedvű ötven feletti korosztállyal, akikről példát vehetünk. Aki mer, az általában nyer. Hetven éves, hátizsákos sikeres utazó bloggerekről hallani, színésznőről, aki még hetven felett is ámulatba ejti a világot, nagymamákról, akik hatalmas követő tábornak töltik fel a süteményeiket.
Tehát, ha innen nézem, még eszméletlen előnyöm is van a hetvenesekkel szemben. Ha minden igaz, időmilliomos vagyok, hogy más téren is megvalósítsam önmagam. Ti, hogy vagytok ezzel?
Kedves Annaróza!
Csak gratulálni tudok az energiádhoz, az élethez való hozzáállásodhoz! Fantasztikus vagy és irigylésre méltó! Még nagyon sok élményt és egészséget kívánok Nektek. Igazi példaképek vagytok! Köszönöm, hogy elolvastad és megosztottad a véleményedet!
72 éves vagyok,az energiám fogyatkozik, de a céljaim nem. 4 éve tanultam meg a számítógép használatát, hogy írhassak a Cafeblogba. Decemberben egyéni szervezésben hasonló korú 3 barátnőmmel Ázsiába utaztunk. Minden napunk ajándék, és tartalommal töltjük meg. Természetesen a család, az unokák is fontos részei az életünknek.
Az ötvenesek hozzánk képest valóban időmilliomosok. Kívánom, hogy valósítsd, valósítsátok meg álmaitokat, akár többet is, mert lehetséges.