Történt már Veled olyan, hogy nem a korodnak megfelelően viselkedtél? Na igen! De ki dönti el, hogy mi a megfelelő viselkedési forma az adott életkorban? Mert, ha nem tudnád, hogy hány éves vagy, akkor vajon gyorsabban hoznál döntéseket? Bevállalósabb lennél? Esetleg szabadabban élnél? Vagy nagyobb teret engednél az álmaidnak?
Mert úgy látom, hogy nálunk a korunk egy bélyeg is. Sokan úgy gondolják, hogy a kor kötelez. De vajon mire? Miért élünk a számaink mögé bújva?
Van egy tündéri ismerősöm Józsi, aki aktív korában tesi tanár volt. Ma is aktív nyolcvanöt évesen, minden percét kihasználja az életének, csak már nem tanít. Nem érdekli, hogy hány éves. Amikor utoljára találkoztam Vele elmesélte, hogy újabb és újabb kihívásokat talál ki magának és abszolút nem azt nézi, hogy hány éves, hanem hogy mi érdekli. Így történt, hogy hatvan évesen úszta át először a Balatont, hetven évesen megtanult görkorcsolyázni és nyolcvan évesen leugrott tandem ugrásban valami iszonyat magasból. Mikor rákérdeztem, hogy Józsi, nem veszélyes ez egy kicsit? Ő cinkos mosollyal válaszolt. Erikám, ebben a korban már édes mindegy, hogy miben pusztul el az ember. Így legalább izgalmas egy kicsit. Hát, ja! Néztünk össze nevetve. Sokat beszélgettünk, majd sietve elbúcsúzott, mert különleges kerti tulipánokat termeszt és fényképezi a fejlődésüket. A fényképeit folyamatosan beküldte, postai úton, valami természetbarát körbe, ahol most kiállítják a fotóit. Rohant a megnyitóra. A mai napig a beszélgetés hatása alatt vagyok. Tehát akkor ezt így is lehet?
Sokan nem mernek új hobbiba kezdeni, mondván minek, ebben a korban? Biztos mindenki hülyének néz! Pedig, ha húsz évvel fiatalabb lennék, biztos megváltanám a világot.
Sajnos az idő előre halad, az álmainkba pedig beleragadunk. Csak azt vesszük észre, hogy a tükör már nem azt a csillogó szempárt mutatja, ami egykor tele volt tervekkel. Könnyebb a születési dátumunkkal takaródzni, hogy miért ment el mellettünk az élet!
Viszont van a másik véglet, amikor a húsz évesnek nyolcvan éves lelke van. Borzasztó! Legszívesebben megráznám, hogy hahó! Olyan gyorsan fog minden elrobogni melletted, hogy észre sem veszed! Mondanám, hogy kelj fel és járj! És érezd, hogy élsz! Ez a legklasszabb, ami most körülötted történik.
Én nem foglalkozom a születési dátumommal, teljesen fölösleges. Az időponton nem tudok változtatni, de azon igen, hogy hogyan élem a minden napjaim. Szeretek nagyokat nevetni, jókat poénkodni, beszélgetni a kutyánkkal, mint gyerek koromban, ezer évvel ezelőtt. Szeretek álmodozni és hosszú távú terveket szövögetni. Szeretem a most ehhez van kedvem dolgokat, és nem okoz problémát, ha bírálnak.
Pár nappal ezelőtt sétáltam a Tesómmal, vagy inkább túráztunk egy rövidet. Kb. három órán keresztül róttuk a mezőt. Egyszer csak rám nézett és azt kérdezte, Te ebben a napszemüvegben jársz dolgozni is? Aha. Miért? kérdeztem ártatlanul. Mert ez egy kicsit nagyon mókás. Tehát akkor idióta?néztem rá csodálkozva, hogy nem örvend az új dizájnomnak. Amúgy meg nem probléma, én szeretem. És valóban, most akkor az lenne a dolgom, hogy feleljek meg mindenkinek? Minek? Egyszerűen jól akarom érezni magam a furcsa napszemüvegemmel a magam kis világában. Mikor megvettem, nem azt néztem, hogy ez nekem való-e? Jól áll-e a koromhoz? Ha nem azt, hogy milyen érzés, amikor felteszem a szememre. És jó volt.
Engedjük már el a megfelelési kényszerünket és éljünk úgy, mintha nem tudnánk, hogy hány évesek vagyunk. Mennyivel könnyebb lenne minden döntés. Nem azt néznénk, hogy nekem való-e vagy, hogy van-e még rá elég időm? Megtehetem-e? Mit szólnak a gyerekeim? Ha nem azt, hogy boldoggá tesz amit csinálok? Ha igen a válasz, akkor pedig tedd meg! Ne bújj a születési dátumod mögé!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: