Egyre több hír és jótanács kering a közösségi médiában, hogy hogyan legyünk boldogok. Egész iparágat építettek a boldogság megtalálására és annak megtartására. De vajon mi tesz minket boldoggá? Vagy hagyunk magunknak elég időt boldognak lenni?
A nagy Tanítók összegzéséből kiderül, hogy boldognak lenni nem is olyan nehéz, csak elhatározás kérdése. Sőt! Azt is megtudhatjuk, hogy a boldogságot, nem anyagi javakban mérjük, hanem a mindennapi dolgokban és a szokásainkban van kódolva. Menjünk vissza időben, úgy jó két ezer évet! Higgyétek el, nincs új a nap alatt és mi mégsem hallgatunk a bölcsekre. Már Arisztotelész is arról beszélt, hogy kétféle boldogság létezik, a hedonikus, ami anyagi jellegű és rövid ideig tart, a másik pedig, mikor összhangban vagy a lelkeddel és úgy érzed, hogy igen! Most pont ott vagyok, ahol már pár évvel ezelőtt is lenni akartam. Ez a jobb minőségű és a hosszabb távú boldogság.
Én sajnos nem tudom külön választani a kettőt. Nem Indiában élek a Gangesz partján és napjaim nem a teljes elfogadásban telnek. Fontos számomra a jó lét. Igyekszem olyan földi javak után áhítozni, amikben sokáig örömöm lelem. Ilyen például az autóm is. Nagyon sokáig kerestem, amíg rájöttem, hogy teljes szívemmel mi után is vágyakozom? És amikor megpillantottam, tudtam, hogy ez az! Te kellesz nekem! Vagy amikor felújítunk egy helyiséget. Ferencem siettetne, de addig sosem kezdtünk bele semmibe, amíg az egész összhang, teljes harmóniában, össze nem áll a fejembe. És akkor hajrá! Jöhet a megvalósítás. Abban viszont már túlnyomó részt az ő munkája van. És a mai napig boldogsággal tölt el, mikor végig nézek a lakáson vagy beülök az autómba, mert rohadtul megkínlódtam érte, mire minden a helyére került.
Tehát úgy érzem, hogy nem lehetnék boldog, ha a napjaim örök vágyakozással és sóvárgással telnének el. Kell az a kis plusz, ami jelzi, hogy igen! Végre elértem a kitűzött céljaimból valamit, végre van értelme a munkámnak. Mert szép a megbecsülés és az elismerés, de ahhoz, hogy könnyen le tudjak mondani valamiről, előbb meg kell tapasztalnom azt is, hogy milyen, amikor a birtokomban van.
Igen, ma már nagyon tudok örülni az apró dolgoknak is, mert tudom, hogy a nagyokat is megvehetném. De emlékszem, hogy sokáig nem hozott lázba a kék ég, vagy egy virágzó bokor, mert arra kellett figyelnem, hogy a számláimat ki tudjam fizetni. Igen, ilyen is volt! Nagyon hamar el tud tűnni a boldogság, és a virágzó bokor víziója, ha például kikapcsolják a telefonod.
De a boldogságot és az időt, hogy legyen időd boldognak lenni, azt csak is te magad tudod megteremteni! Saját magadnak kell felépíteni a boldog életed!
Ami nekem bevált és jó szívvel ajánlani tudom, hogy válassz egy olyan munkát, amiből nem csak a sárga csekkeket tudod befizetni. Lehet, hogy elsőre nem megy, de ne ragadj le ott, ahol nincs fejlődési lehetőséged. A mérce egyéni, mindenki saját magassággal dolgozik.
Aztán jöhetnek az apró, majd az egyre nagyobb célok megugrásai. És itt még mindig csak az anyagi vonalon haladunk. Az igény legyen egyéni, soha ne mérd magad másokhoz! Nekem az okoz boldogságot, hogy amit megveszek, az nekem tetszik és nem érdekel mások véleménye. Én használom, mi élünk benne.
Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én akkor tudtam azt mondani, hogy lelki síkon is boldog vagyok és kiteljesedek az apró örömökben és a spiritualitásban, mikor anyagilag is elértem egy olyan szintre, ami másnak ez még nem is szint, de nekem már nyugalmat ad.
Mert a nyugalomban van időd megélni az élet szépségeit! Kimegyek nyáron a teraszra, fogom a kis kávécskámat és csak úgy érzem, hogy milyen boldog vagyok. Ráérek és merek boldognak lenni! Boldogságot adnak az emberek, akikkel körbe veszem magam és akikhez tartozom. Boldog vagyok hogy élek, és élnek a szeretteim. Boldogságot okoz, hogy van hobbim és foglalkozhatok olyan dolgokkal, ahol nem fontos a pénz. Boldogságot okoz az is, hogy ülök a nádtetős kunyhóban az óceán partján és csak úgy bámulok a semmibe, mert ez most az én időm, amit én teremtettem magamnak.
Azt üzenném Arisztotelésznek, ha valaha tehetném, hogy majdnem mindenben igaza volt! De a világ megváltozott és eltelt két ezer év. Jobb kényelemben és bőségben élni, és a testednek is megadni a földi javakat, mert a lélek csak akkor tud kibontakozni, ha nem kell aggódnia a hétköznapok miatt.
Ti hogy gondoljátok Arisztotelész mérlegét?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: