Kezdhetném úgy is a történetemet, hogy mi az ezer arcú tökéletes nők, csak a legjobb képeket osztjuk meg magunkról a közösségi oldalakon. Nem vagyunk tökéletesek! Csak tökéletesnek szeretnénk látszani. Felépítünk egy színes varázslatos világot a kinyesett pillanatainkból és összeollózunk egy virtuális csodát.
De mi is a valóság? Most nem a tízen és húszon évesekről beszélek, akik előszeretettel csücsörítenek kameráikban, hisz a fiatalságra mindenki vevő. És valljuk be gyönyörűek, én imádom őket. Számtalanszor figyelmeztetem őket, hogy most használd ki, mert el fog múlni! Most még van idejük poénnak venni, de majd rájönnek, hogy nem az.
Mi a negyvenes-ötvenes Nők, már tudjuk, hogy a sok varázslatos pillanathoz, rengeteg munka és lemondás árán jutottunk. Ahhoz, hogy kiposztoljam az utazásaimat évek kellettek, amíg megengedhettem magamnak ezt a mennyiséget és minőséget. Ám néhány kedves csak azt látja, hogy megint valahol van. Kitaláltam, hogy legközelebb kiteszek egy olyan posztot, amikor este fél tízkor oltogatom lefelé a villanyt az irodába, mert nem ritka, hogy én zárok. Igen, a tökéletes Nő, villanyt oltogat, ja és nem ritka, hogy reggel ajtót is nyitogat, mert reggel elsők között kezd.
Na mit is csinál még a tökéletes Nő, amit nem szívesen oszt meg? Hát elmondom. Gumi csizmában, tréning ruhában málna bokrot metsz és ami a legborzasztóbb, smink nélkül teszi és mégis imádja. De kit érdekel egy lepukkant nő a málna bokorban? Ezt mégsem publikálhatom, mert a mai világban, kivéve, ha nem a csinosítsuk a kertet oldal, akkor a málna bokraim senkit nem érdekelnek. Pedig én imádom őket.
Aztán azt sem szívesen osztottam volna meg, amikor a szétvert nappalinkban nem találtunk burkolót, mert amikor elmondtam, hogy mit szeretnék, mindenki elmenekült. És a tökéletes Nő, akkor azt mondta, hogy majd én megcsinálom! Te nem vagy normális Drágám! És burkoló sem! Jött az egyértelmű válasz. De végül három nap után sikerült meggyőznöm Ferencet, inkább csak olyan hagyj már békén, ejtsük a témát belenyugvás volt, de én igennek vettem és fantasztikus munkát végeztem. Másztam a létrát, tisztítottam egyesével a köveket, kevertem a ragasztót és pár óra görnyedés után, úgy néztem ki, mint egy nyolcvan éves munkaszolgálatos. Borzasztó állapotban voltam, a szemeim karikásak, a hajamban malter ragadva, a kezeimre rá sem lehetett ismerni, na és a mozgásom, arról ne is beszéljek, mert az estére már nem volt. És akkor a tökéletes világban, mi kerül megosztásra? Hát persze, hogy nem a lestrapált nő, hisz attól elborzad az ember, hanem a csili-vili nappali. Na, de azért kisminkelve a megfelelő fények mellett nagyon szuper hátteret biztosít.
A másik kedvenc témám a trendi, sportos szelfik. Én sajnos lusta vagyok futni, pedig igazi siker sztorit lehetne belőle kerekíteni. Remélem minél előbb legyőzöm magamban az ellenállást, mert a tökéletes Nő fut vagy jógázik, tehát ez gyenge pont az életemben, és tényleg csak a gyengeségemnek tulajdonítom a hiányát. Gyengeség? Micsoda szó? Használja még valaki? Hisz mindenki tökéletes világban él a neten. Talán ilyen szó már nincs is!
A sportos üzletasszony image-t én a túrázós, síelős fotókkal pótolom, na ezek tényleg valódiak. De arra figyelek, hogy nagyon közelről ne legyen kép rólam. És tudod miért? Mert rohadt nehéz harminc fokban vagy szakadó esőben megmászni még a hatszáz méteres szintkülönbséget is. Vagy az esőtől vagy a hőségtől, de túl nyomó részt csapzott vagy. A sminket, ha tettem délutánra már lefolyt az arcomról a hajamról nem is beszélve. Vagy összefogom vagy másképp fogom össze, különben megőrülök. Tehát fénykép akkor készül, mikor a hegyről már lefelé ereszkedünk vagy elkaptunk a másikról egy megfelelő pillanatot, mert azért az is van.
Tehát kedveskéim a tökéletes Nőnek tényleg ezer arca van, csak ti mindig a legszebbet kapjátok belőle. Azt nem tudom megítélni, hogy ez hosszútávon mit fog eredményezni, de a világ nem ilyen. Gyönyörű, de nem tökéletes. Mindig a legjobbat akarod mutatni a külvilág felé, de otthon mi van? Mi jut a párodnak a tökéletes Nőből? Vagy nem is olyan nagy baj, ha rájön, hogy mi is esendőek és túlterheltek vagyunk? És talán az sem baj, ha néhány virtuális és valódi barát máshogy néz ezentúl életünk megosztott megállított boldog képkockáira. Mert a csodák és a tökéletes pillanatok tényleg csak pár másodpercig tartanak, de mégis nagyon sokat kell dolgoznunk érte.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: