Közeledik a Karácsony és egyre zavarodottabbá válik az életünk. Rohangálunk az ajándékok után, sőt sokszor erőn felül vásárolunk szeretteinknek. Tetőtől talpig átforgatjuk a lakást, mert abban a három napban mindennek ragyognia kell. Napokon át töltjük fel a hűtőinket, hogy azokon a fantasztikus napokon, ott aztán éhen ne maradjon senki.
Teljes káosz és rohanás lenne minden, ha hagynám. Adtam magamnak pár jó tanácsot, ami nem igazán illik a készüljünk a tökéletes ünnepre című fejezetbe. De engem túlélővé tett!
Először is alakítsuk ki a saját szokásainkat, ami a saját családunknak kényelmes és amivel mi anyák is tudunk azonosulni és belefér a kapacitásunkba. Kezdjük a lakás és a kert, már ahol van, díszítésével. December első napján a Drágám megkért, hogy segítsek neki pár percet feldíszíteni a kinti fenyőfát. Nagy nehezen felállítottuk a két méteres létrát, mikor rájöttünk, hogy ősszel kert rendezés címszó alatt körbevágtuk a fenyő alsó gallyait, így a fa megközelíthetetlenné vált. Nem probléma! Ferencem nem adja fel egy könnyen, támadást indított a tuja iránt, aminek az egyik fele teljesen rásimul a teraszunkra. Néztem egy darabig a küzdését, amibe persze bevont engem is. Mivel eső után voltunk, teljesen eláztunk attól, ahogy megpróbáltuk az égőkkel körbeölelni a hatalmasra nőtt növényt. Na most van elegem! Nálunk új hagyomány lesz! Kezdtem el a hisztimet. Még egyszer nem fogunk 8 méterre nőt vizes fákat ölelgetni. Légy szíves díszítsd fel a kutat! Tessék? Hogy mit csináljak? Ki díszít fel Karácsonykor egy kutat?
Számtalan akadályt sorolt volna még fel Ferencem, ha hagytam volna, de nem hagytam. Mivel a fák megnőttek, mi pedig nem fogjuk a nyakunkat törni, ezért innentől kezdve a kutat fogjuk feldíszíteni, hisz ez is gyönyörű. Annyira jó érzés nézni bentről, ahogy világít az új szerzeményünk.
A másik hatalmas mellélövés szerintem, de nem baj, ha Ti nem így gondoljátok. Én soha, de soha nem csinálok nagy takarítást Karácsony előtt. Ugyan is alapjában véve rend és tisztaság van nálunk a folytonosság elve miatt. De egy alapos takarításra mindég szükség van, főleg, ha négy napig itt vannak a gyerekek és közben még vendégek is érkeznek. Tehát! Januárban kiürül a ház és én elkezdek takarítani, hogy az évet ne csak tiszta lélekkel, de tiszta környezettel tudjuk indítani. Fergeteges érzés, hogy nem szorít határidő és nem közeledik semmi, amire készen kell lennem.
Az ajándékoknál sajnos már rég lemondtam arról, hogy személyes legyen. Tudom, hogy ez nem hangzik valami trendin, de ez az igazság. Felnőtt gyerekeink vannak, tündéri kis unokánk és hatalmas család körülöttünk. Akár mennyire is figyelek, sajnos az adóvevőm nem mindig hangolódik a szeretteimre. Ezért kapnak élménykuponokat vagy vásárlási utalványokat. Így biztos, hogy nem kapok agyvérzést, mert nem kell azzal szembesülnöm, hogy most sem a megfelelő illatot vettük a gyerekeknek. Tehát ezen is túl vagyunk! És ne mondja senki, hogy egy éven belül nem akad rá valaki a kedvenc plázájában valami szexi kis tutira, amire alapjában véve sajnálná a pénzt, na de az utalvány! Na igen! Az nem került semmibe, hisz ajándék volt!
A másik nagy dilemma a pulyka sütés. Sajnos ettől a hagyománytól is el kellett szakadnunk, mert a húgomék kutyája egy hétig lakmározott a maradékból. Ugyanis nálunk meg nem ette senki.Tehát ezt a történetet is elengedtük. Olyan ételeket készítünk, amit mindenki szeret. Sőt! Azt is kibírjuk, ha a Karácsonyhoz semmi köze. A Szent estét is előrébb hoztuk, hogy mindenkinek jó legyen. Nálunk már délután kettőtől kezdődnek az ünnepek.
Mert mi a fontos a hagyományainkban és az ünnepeinkben? Szerintem, hogy a saját hagyományaink rólunk szóljanak és a mi életünket töltse meg pozitív tartalommal. Aztán, amikor már mi is csak emlékek leszünk, lehet, hogy az Ünnepek egyszer csak majd mesélnek arról, hogy volt egy fantasztikus család, akik nem csak ezeken a napokon szerették egymást, hanem a többi háromszázhatvanon is. Mert a lényeg ebben van! A szeretetben, az összetartozásban, egy őszinte mosolyban és abban az egyszeri és megismételhetetlen csillagok állásában, ahol mi most a szeretteinkkel és barátainkkal élünk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: