Anyukám! Ugyan elsőre mi nem volt világos?

Mai napig imádom a Szex és New York sorozatot és szókimondó szereplőit. De vajon nekünk is el kell mennünk New Yorkig, vagy elég egy jó kis barátnős beszélgetés, hogy más szemszögből szembesüljünk  a párkapcsolati problémáinkkal? Esetleg azzal, hogy másodjára, min is kellett volna változtatnunk?

Leborulok Samantha előtt, aki őszintén elmondta aktuális partnerének, hogy szeretlek, de magamat még jobban! És valljuk be, ki ne szeretne Samantha Jones lenni, aki bármit megvehet és felvehet, mert minden jól áll rajta, úgy is van pénze, ha sosem láttuk dolgozni és ő választja meg, hogy kivel szexel és mikor.

De miért ne gondolkozhatnánk egy kicsit mi is  Samanthásan? Főleg, ha az első próbálkozásunk nem sikerült és a második kapcsolatunkban élünk vagy éppen párkeresési fázisban vagyunk.

Bárcsak elgondolkodnánk a cselekvéseink következményein, mielőtt bármit is teszünk vagy bármibe beleugranánk! Bárcsak látnánk azokat a hullámokat, amiket elindítanak a tetteink és szavaink, mert azok egyszer újra probléma formájában vissza fognak találnak hozzánk. 

A legbölcsebb mondás, hogy a nő azt hiszi, hogy majd megváltoztatja a férfit, a férfi pedig azt szeretné, hogy a nő sose változzon meg a kapcsolat ideje alatt. Sajnos egyik mondatrész sem igaz. Ha rosszul választunk az elején és nem hiszünk az apró jeleknek az elkezd gyűrűzni és a végén cunamiként fog lesújtani ránk. Ezért kell egy kicsit Samanthának lennünk és tisztázni magunkban, hogy kinek mi a fontos egy kapcsolatban és fontosnak tartom-e magam egyáltalán? Vagy jöjjön, akinek jönnie kell, csak jöjjön már valaki?

Rólam, aki nem lát igazán jól bele az életembe, azt hiszik, hogy egy önző némber vagyok és nekem minden sikerült. Pedig nem! Túl vagyok egy katasztrofális házasságon és újból felépítettem önmagam. De volt annyi elszántság bennem, hogy tudjam, másodjára már mit akarok.  Amikor elkezdődött a kapcsolatom, amiben ma is lubickolok, le mertem ültetni a párom és meg tudtuk értetni egymással, hogy kinek mi a fontos. Hamar kiderült, hogyha együtt autózunk, ő kell hogy vezessen, mert abból előbb-utóbb veszekedés lett. Ezen ne múljon! Hát engedtem. Nekem nagyon fontos a családom, ezért megértettem vele, hogy két hetente a vasárnapi ebédek anyáméknál kihagyhatatlanok, mert tudom, hogy készül rá és anyukámnál ez szeretet nyelv. Így ezt ő fogadta el. Megbeszéltük, hogy mennyi megy a közösbe és mennyit tartunk meg magunknak, vigyázat ez fő veszélyforrás szokott lenni, jobb az elején tisztázni. Aztán bevillant az is, hogy a gyerekem számomra mindennél fontosabb, ezért megbeszéltük, hogy ha probléma lesz, akkor mindenki a saját gyerekét fogja kiosztani és gyerekek miatt, soha, de soha nem fogunk veszekedni.

És ami elsőre is világos volt a házasságomban, de nem voltam elég bátor hozzá, hogy elmondjam. Vagy amikor elkezdtem mondani, már senkit nem érdekelt, főleg a férjemet nem, hisz nem tudta elfogadni, hogy hahó! itt változás lesz! Tehát, hogy Én az Én vagyok és nem biztos, hogy mindenben ugyanazt szeretném, mint Te. Tehát a mai napig a legnagyobb kincsem, amit ki tudtam harcolni magamnak kellő szeretettel és elfogadtatással a szabadságom. Higgyétek el aranyat ér! Nem kell aggódnom, ha moziba szeretnék menni a barátnőimmel vagy netán elutaznék egyedül. Elfogadtattam, hogy másodszorra ebben a kapcsolatba már én szeretném irányítani az életemet és nem mástól várom a csodát. Ám nem győzöm hangsúlyozni a Drágámnak, hogy mennyire hálás vagyok a toleranciájáért és imádom érte.

Az a társ aki valóban bölcsen tud szeretni és korlátok nélkül, na annak ajánlom Carrie pár mondatát: Talán nem minden nőt lehet megszelídíteni. Talán csak hagyni kell őket szabadon futni, amíg találnak egy hasonló vad társat, akivel együtt futhatnak.

Mert annyira jó, amikor akadályok nélkül szabadon futhatunk és van hova visszatalálnunk. Te hogy érzed?