Néhány napja olvastam, hogy a mostani ötven, az az új harminc. Ez nagyon jól hangzik, de sajnos tudatnom kell veletek, hogy ez részemről nem így van. Kedvenc párbeszédem az egyik barátommal, aki szintén majd nem ötven és pasi: -Helló Drágaság! A csajokkal, hogy állsz?, elneveti magát és azt mondja:- Nézd Erikám, még mindig imádnak, csak az egész egyre többe kerül!
Imádom, amikor valaki ilyen őszinte humorral áll az élethez és még igazság is van benne. Amikor húsz vagy harminc éves voltam, valahogy nem volt értéke számomra az időnek. Az idő az csak úgy volt és hittem abban, hogy van még belőle rengeteg. Szinte ráfeküdtem az idő paplanjára és elnyújtóztam benne. Olyan ráérősen jó volt, nem is tudtam elképzelni, hogy ez más lehet.
De egyszer csak más lett és negyven felett úgy éreztem, hogy hú! Ez nagyon fogy! Minden évben egyre gyorsabban lett karácsony. De egyetlen perc sem volt elvesztegetett idő vagy tévút, minden oda vezetett, ahol ebben a pillanatban tartok.
És hogy hol tartok? Nem érzem magam harminc évesnek, de jól érzem magam a testemben. Igen, van ennél sokkal jobb test is, de én szeretem és hálás vagyok érte. Nem foglalkozom a korommal, soha nem is aggódtam miatta. Próbálom megélni minden percét, hisz sosem tudhatom, hogy az idő paplanjáról, mikor gurítanak le. De addig, az biztos, hogy Nő maradok!
Igen, nem harminc éves és nem is álcázom magam harmincnak és nekem is egyre többe kerül, hogy jól nézzek ki. De teszem a dolgom és örülök annak, hogy én legalább megélhettem, hogy ötven leszek. Tudjátok, sokan ezt nem mondhatják el magukról.
Ebben a korban már nem görcsölök mindenen. Nem akarok tökéletes lenni és megfelelni mindenkinek. Olyan jókat lehet nevetni dolgokon és magamon, amit régebben nem tudtam volna megtenni. Harminc évesen sokkal több hibát és kifogást találtam a testemen, hogy miért nem jó, pedig húsz kilóval kevesebb voltam. Sosem a jót emeltem ki magamon, hanem a hibákat éreztem virítani. Mai eszemmel, teljesen idióta voltam.
Aztán azt sem nagyon akartam elhinni, hogy a lélek nem öregszik. Pedig így van. Lehetek fáradt vagy elkeseredett, ami nagy fokú energia vesztéssel jár, de öregnek sosem érzem magam. Sőt, arra is rájöttem, hogy ha megfelelő emberekkel veszem körbe magam, akikkel jókat lehet nevetni és beszélgetni,akik drukkolnak nekem, hogy a terveim megvalósuljanak és nem zúzzák szét az álmaim, na azok tartanak csak igazán fiatalon. Ők a lelki botoxaim.
Ha megfelelően nyitottak vagyunk, akkor a lelkünk örömét leli a mostani történetünkben. Meg kell látnunk, hogy miért vagyunk itt. Meg kell találnunk, hogy a mi történetünk, milyen értelemmel bír. Meg kell tanulnunk magunkat mélyebbről látni, mint egy ötvenes nő, aki elégedett és boldog a mostani életével. Meg kell találni a küldetésünket és a szerepünket, ami miatt most ott lehetünk, ahol vagyunk. Ha ezt megtalálod, akkor teljesen mindegy, hogy milyen számot írsz le. Azt kell elfogadnunk, hogy a végét nem mi fogjuk meghatározni, de azt igen, hogy mivel fogjuk megtölteni.
A Te lelked, hogy érzi magát az időutazásában?
Én sem foglalkozom a korommal! Meghagyom a kéményseprőknek, foglalkozzanak vele azok!
Szia!
Az írásod nagyon is tükröz téged és én sok mindenbe egyetértek veled. Érzem, és egyre jobban érzem, hogy még tennem kell magamért az életemért, a bölcsességekért amit akkor érek el ha megélem legyen az jó vagy fájdalmas, mert ettől eszek több és egész. Ettől megyek arra a kis utcákon át előre, közben megcsodálva annak kis élményeit. Egy muskátlit, egy szép ajtó kopogtatót, de az embereket is. Örülök, hogy két korszakban élhettem már eddig, igen táplálkozom belőlem, látom az értékek változását, közben tudom, hogy nekem mi az érték. Alakultam, de nem fásultam. Mosolygok mikor kevesebbnek néznek, de ha nem az sem baj! Egy szám nem visel meg, azt jelzi még van mit megélnem az életem minden pillanatában!
Köszi Era!
Szia!:)
Nem tudom ki írta, vagy nem látom, azt, aki írta, de minden egyes betűjével, szavával, mondatával egyetértek.
Nagyon nagyon inspiráló, és megnyugtató. Bennem is ugyanezek játszódnak le.
De még nem gondoltam rá, hogy így megfogalmazzam.
Igen, én is el szoktam mondani, “tegezz nyugodtan, no nem azért, hogy olyan fiatal vagyok, csak úgy”.
Igen, egy-egy nap sokkal hosszabb, fárasztóbb, de a hét és a hónap csak ennyi: szilveszter, karácsony.. és közte, mintha semmi…
Igen, én is elégedett vagyok magammal, testileg, lelkileg.
Igen, boldog vagyok mindazzal, amit elértem.
És igen.)) a mondásom, amit még nem védettem le a szerzői jogvédő hivatalban.))
“Ha 10 életem lenne, ez az egy nem számítana, de mivel ez az egy és megismételhetetlen van, ezért ezt kell a lehető legjobban élnem!! Tart, amíg tart.)