Naomi Levy az első női rabbik egyike könyvében olvastam, hogy mielőtt magunkhoz vesszük az ételt, tegyük fel a kérdést: Mire éhezik a lelkem?
Napjainkban a kulináris élvezetek központi szerepet kaptak. Trendi újragondolt kajákat főzni, izgalmas részt venni a legújabb étterem megnyitóján, szexibbnek érzed magad ha szusit és ázsiai ételt eszel. Sőt, netán ha elvégeztél egy minimális főző tanfolyamot Tel Avivban, ami vega volt, na akkor te magad vagy az Isten.
De mi van akkor, ha az anya vagy a mami főz? Mi van akkor, ha úszik a konyha hétvégén és még esélyét sem látod, hogy készen lesz az ebéd időben? Mi van akkor, ha a kaja nem újra gondolt, csak egy rántott hús, de az illata már messziről becsalogatja még a szomszéd kutyáját is?
Elmondom, hogy én, mint családanya miért főzök. Amikor felteszem magamnak a kérdést, hogy mire éhezik a lelkem? Nagyon egyszerű választ tudok adni. A családomra éhezik a lelkem, azok szeretetére és boldogságára. Szeretem látni az arcukat, amikor belekukkantanak az edényekbe és örömmel konstatálják, hogy az az ő kedvencük. Az pont csak miatta készült. Azt is szeretem, amikor belépnek az ajtón és az illatokból próbálják meg kitalálni, hogy milyen fogások lesznek ebédre. Szeretem, amikor körbeüljük az asztalt és majdnem mindenki itt van és evés közben mindig gondolunk azokra is, akik pont nem lehettek velünk.
A főzés nálam szeretet nyelv. Szeretlek és megtisztellek azzal, hogy főzök neked. Gondoskodok rólad, mert az életem része vagy. Az étel összeköti a lelkeket és közösséget teremt, képes ráébreszteni az összetartozás érzésére. Az étel megtanít arra, hogy részei vagyunk egy kollektív egésznek, jelen esetben a családnak. Van, ahová tartozunk, van aki vár ránk és van hová hazamennünk. Van aki időt szakít ránk, mert a drága idejét a mi ételeink megfőzésére áldozza.
Az evés a lélek felébresztésének az egyik módja. Nem emlékszem olyan családi ebédre vagy összejövetelre, ahol az étkezés befejezése után felugranánk az asztaltól. Még a kutyusunk is élvezi a jelenlétet. Az evés után jönnek a sztorizások, a mi történt veled a héten? hallottad?mi a véleményed?mik a terveitek? kérdések és válaszok tömbkellege. És akkor az asztalunk lehet az otthonunk lelke, az az összetartó erő, ahol életre szóló emlékek születnek. A tudatos figyelem ideje, ahol még fontosak vagyunk egymásnak ebben az újragondolt rohanó világban.
Ha megosztasz egy falat ételt egy idegennel az meghittséget teremt. Gondolj arra, amikor olyan embereknek főzöl, akiket szeretsz. Mi kerül a fazekadba? Szeretet, lélek, barátság, család,közösség, hála. Ezek mind az én fűszereim.
Szeretném, ha megtapasztalnád újra a főzés örömét és elgondolkodnál azon, hogy milyen szerencsés vagy, hogy van valaki akivel megoszthatod az ételedet és egyáltalán, van mit megosztanod. Ugye Te is így gondolod?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: