Mégis miért cipelem, ha nem szükséges?

Azt mondják a Nagyok, hogy minden összefügg mindennel és ne csak a felszínre figyeljünk, hanem lássunk egy kicsit mélyebbre is. Gondoljuk át, hogy mit miért teszünk és mit tanulhatunk belőle. Az én utamon, ami az első több napos Kék túrám volt, rengeteg felismerésben volt részem, de magam is meglepődtem, hogy milyen példákon keresztül.

A lányom Klau, azt tervezte, hogy 28 napon keresztül túrázni fog és végig megy a Kék túra Észak-Dunántúli szakaszán. Egyből tudtam, hogy kísérni fogom egy darabon, vagyis a középső két hétben. Ági barátnőnk, akik szintén rettentően fanatikus végig ment Klauval.

Többen megkérdezték, hogy miért mész? Lelki probléma? Kipróbálod önmagad? Kalandot keresel vagy ez most olyan trendi?

Nem, akkor még nem tudtam miért megyek, csak azt éreztem, hogy mennem kell. De erre egyik másik blogomban térek vissza.

Sümegnél csatlakoztam be a csajokhoz, nagy volt az öröm, mert kiderült, hogy az első szakasz rohadt monoton és unalmas volt.

Nagyon szép szálláson laktunk, szemben a Sümegi várral a látvány parádés volt. Fél óra múlva lecsillapodtak a kedélyek és jött a felszólító mondat:- Anya! Mutasd a táskádat! Muszáj átnéznünk, mert rengeteg fölösleges dolgot haza küldtünk mi is. Megszakadsz, ha ezt a súlyt végig cipeled!

Megmondom őszintén, hogy nem szívesen váltam meg a dolgaimtól, hisz több nap rendszerezése, átgondolása volt a táskámban. Végül nagy nehezen elszakadtam egy pulóvertől, egy pár zoknitól, 3 pólótól és némi ezt tuti haza nem küldöm apróságtól. Lányom finoman figyelmeztetett, hogy az egyik alapszabály, hogy mindenki a saját terhét cipeli! Amilyen a döntésem, az kifog hatni az utamra.

Na meg persze, hagyjál már!!!!-gondoltam én, de ez reggel megváltozott. Amikor összecsomagolva útra készen megemeltem a táskámat, azt hittem, hogy belehalok. És még nem volt benne a víz készletem és pár harapni valóm. Egyedül nem bírtam felvenni a hátamra, úgy emelték rám a 10 kilós cuccot. Elárulok valamit. Mindenhez hozzá lehet szokni! A jóhoz és a kevésbé jóhoz is!

Második napon, már egyedül dobtam a hátamra, mert a testem már másképp reagált. Nem éreztem olyan nehéznek a zsákomat, amit cipeltem. A 14 napos túrámból viszont csak 8 nap lett, mert a szervezetem jelzett. Rettenetes fájtak a sarok csontjaim. Hiába vannak jól kialakítva a hátizsák pántjai és nagyon jól szétosztja a súlyt, a problémát mégis a hátadon cipeled. Úgy éreztem, mintha a sarkamon nem lenne hús, minden lépés egyre gyötrelmesebbé vált. Elindult a fájdalom lentről, bele a sípcsontomba, át a térdemen, egész a derekamig. Az utolsó napot, ami a legrövidebb volt, begyógyszerezve tettem meg és csak azért nem sírva, mert a többieket nem akartam teljesen kikészíteni. Délután elköszöntünk egymástól, mivel mindenki látta, hogy nincs tovább és kocsival haza vittek.

Másnap kipakoltam, de ne tudjátok meg, hogy miket cipeltem magammal nyolc napon keresztül! Váltó cipőt, ha netán elfárad a lábam. Egyszer nem vettem fel! Zuhany papucsot, hogy lábgombát ne kapjak. Elárulom  egy papucs mindenre elég volt! Párducos strand ruhát, megfelelő törölközővel és fürdőruhával, mert én ugye Balaton felvidéknél csatlakoztam be, biztos strandolni is fogunk jeligével. Hát nem! A Balatont csak egy este láttam közelről, majd távolodva Badacsony tetejéről. Felejtsd el! Örülsz, ha este bevánszorogsz a szállás helyre. És hülyeségem netovábbja a smink készletem és a hajvasalóm. Már második nap tudtam, hogy jó ha a szemem ki bírom festeni, nem lesz nekem időm hajat vasalgatni!

De hát ilyen az élet is. Mondják, hogy ne csináld! Nem lesz az úgy jó neked! De sajnos sokszor nem érdekel minket, meg vagyunk győződve a magunk igazáról. Múlik az idő és mi cipeljük a terheinket, amit legtöbbször magunk pakolunk a hátizsákunkba. Pedig milyen könnyű lenne, ha meg tudnánk válni fölöslegessé vált dolgainktól. Nem fájna a hátunk, nem szakadna le a derekunk és nem fojtogatna sírás, ha csak kicsit jobban átgondolnánk a döntéseinket. Egy jó tanácsot azonban adhatok! Ürítsd ki azt a zsákot időben, mert a súlyhoz sajnos hozzá lehet szokni. Tönkre teszi az egész testedet és a sok cipeléstől még a lelked is megkeményedik.

Te mitől válnál meg a hátizsákodból, ha lenne hozzá merszed?